A félkarú rabló adója

„A vendéglátóhelyek tulajdonosainak kétségkívül könnyebb beállítani néhány félkarú rablót, mint egy mégoly egyszerû konyhát működtetni, vagy legalább egy hűtőszekrényben némi harapnivalót tartani, de ha kicsit föl akarjuk tornászni magunkat egy nyugat-európai szintre, akkor nem elég hajtogatni, hogy ezeregyszáz éve itt vagyunk.

Egy igényesebb vendéglátós kultúra kialakításához tíz év is elég. A kormány bajban van, elődje jóvoltából hatalmas fizetési kötelezettségek terhelik, ha nem akarunk Görögország sorsára jutni. Lehet szomorkodni a szegény vendéglátósok sorsán, akik a félkarú rabló megemelt adóját nem fogják tudni fizetni, és bezár a bolt. Ám az éremnek van másik oldala is. Ne a nyerőgépekkel bezsebelt pénzek begyűjtőit sajnáljuk! Aki olyan fantáziátlan, hogy a betérő elé még egy diósmácsikot sem képes odatenni, csak töltögeti illuminált törzsvendégeibe a rövidet, és nézi, hogy nyomkodják-e még a nyerőgép gombjait, nem érdemli meg a vendéglős nevet. Ráadásul működnek az internetes félkarú rablók, s fölháborító, hogy ifjúságnevelőnek kevéssé nevezhető tevékenységük után még adót sem fizetnek. A gyerekeket más irányba befolyásolni, eltéríteni a képernyős nyerőgépektől csak olyan szülők képesek, akik maguk sem foglyai a családokat tönkretevő, szánalmas pótörömet imitáló játékautomatáknak.”